Először 1567-ben Danffalwa, majd 1576-ban Dánfalva néven jegyezték fel.
Neve a magyar nyelvből származik, jelentése „Dániel faluja”, a magyar név archaikus alakját használva.
Román neve 1919-ig Danfalău volt, majd románosították a jelenlegi hivatalos nevére.
A falu lakói 1779-ig vashámorok működtetésével foglalkoztak, de a 19. században fazekasfaluvá vált.
Ma egy feketekerámia gyárral rendelkezik.
A falu 1762 és 1851 között katonákat szállított az 1. székely gyalogezred 7. századának, amely az erdélyi katonai határt őrizte.
A fafeldolgozás, az állattenyésztés és a szállítás volt a falu lakóinak fő foglalkozása.
A falu közigazgatásilag a Magyar Királyságban a Csíkszéki járáshoz tartozott egészen az 1876-os erdélyi közigazgatási reformig, amikor is Csík megyéhez került.
Az első világháborút és az 1918-1919-es magyar-román háborút követően a falu román közigazgatás alá került, az 1920-as trianoni békeszerződés után pedig Erdély többi részéhez hasonlóan a Román Királyság része lett.
A két világháború közötti időszakban a Csík megyei Közép-Alföldhöz tartozott. 1940-ben a bécsi egyezmény Észak-Erdélyt átengedte Magyarországnak, és a falu 1944-ig magyar fennhatóság alatt állt.
A szovjet megszállás után visszatért a román közigazgatás, és a falu 1945 márciusában hivatalosan is Románia része lett.
1952 és 1960 között Dánfalva a Magyar Autonóm Tartomány Csíki járásához, 1960 és 1968 között pedig a Maros-Magyar Autonóm Tartományhoz tartozott. A régiót 1968-ban megszüntették, azóta a község Hargita megyéhez tartozik